Jim Jarmusch filmjeinek igazi zamatát sosem a történet adta, hanem az apró, különös mozzanatok, mint például ahogy a főhős autóba száll és végighajt a városon, miközben a pont odaillő zene szól. Ez itt nemcsak egy mozzanat, hanem az egész film.
A csikorgó magyar című, Az irányítás határai bevallottan stílusgyakorlat, és ez sok mindent megmagyaráz a későbbiekre vonatkozóan. Jarmusch, kissé tarantinós módon, régi kedvencei és egy örök klasszikus műfaj, a bérgyilkosfilm előtt tiszteleg, olyan mestereket idézve meg, mint Jean-Pierre Melville vagy John Boorman művei – de ez csak az ínyenceket érdekli. Mások számára a film minden erénye mellett nehezen emészthető és furcsa lesz, mert furcsa is.
Hőse egy hallgatag fekete férfi, aki Spanyolországba érkezik, ahol javarészt kávéházakban üldögél, mindig két eszpresszót rendel – de soha nem duplát –, és utasításokra vár, amelyeket rendre különcöket alakító ismert színészek hoznak meg, egy-egy, néha már bántóan bizarr monológ kíséretében. Így kerül elénk Tilda Swinton, Gael Garcia Bernal és John Hurt is, miközben Madrid, Sevilla és más városok fotogén kulturális kincseiből kapunk ízelítőt – hisz Barcelonát már lenyúlta Woody Allen. Különös jelenetek ismétlik egymást és önmagukat, miközben a főszereplő Isaach De Bankolé (neki ez már a negyedik Jarmusch-filmje) arcizma sem rándul, leghosszabb mondata pedig ez: Munka közben soha. De a képek valóban csodásak, a hangulat rendben van, és a zene ismét fülbemászó, szóval ne tessék panaszkodni, hívjuk az élményt bátran csak egzisztencialistának.
Hőse egy hallgatag fekete férfi, aki Spanyolországba érkezik, ahol javarészt kávéházakban üldögél, mindig két eszpresszót rendel – de soha nem duplát –, és utasításokra vár, amelyeket rendre különcöket alakító ismert színészek hoznak meg, egy-egy, néha már bántóan bizarr monológ kíséretében. Így kerül elénk Tilda Swinton, Gael Garcia Bernal és John Hurt is, miközben Madrid, Sevilla és más városok fotogén kulturális kincseiből kapunk ízelítőt – hisz Barcelonát már lenyúlta Woody Allen. Különös jelenetek ismétlik egymást és önmagukat, miközben a főszereplő Isaach De Bankolé (neki ez már a negyedik Jarmusch-filmje) arcizma sem rándul, leghosszabb mondata pedig ez: Munka közben soha. De a képek valóban csodásak, a hangulat rendben van, és a zene ismét fülbemászó, szóval ne tessék panaszkodni, hívjuk az élményt bátran csak egzisztencialistának.
The Limits of Control
angol-japán-spanyol krimi, 116 perc, 2009
Egy törvényen kívüli alak álomszerű utazása Spanyolország-szerte.
rendező:
Forgalmazza: Budapest Film
Bemutató: 2009. november 19.
Bemutató: 2009. november 19.
4 komment|Szólj hozzá!
Szerintem ez egy hibatlan film. de tenyleg. lehet hogy azoknak akiknek nem tetszett, masodszor is meg kene nezniuk. en meg mindig a hatasa alatt vagyok. go jarmusch! :)
pancsa
|
2010-01-12 06:32:03
a film jó, érdekes, elgondolkodtató, nem egyszerű
Anna
|
2009-12-07 00:58:57
Szerintem egy 0! Pedig kedvelem a művészfilmeket......
Senior
|
2009-12-04 13:29:16
Új hozzászólás
Június 1. és 3. között harmadik alkalommal kóstolható immáron már több mint 100 féle üveges és közel 35 féle csapolt belga sör a Vajdahunyad várában.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek