Burton imád polgártpukkasztani, a Karácsonyi lidércnyomás is - nem elég, hogy meseszerű - vígan parádézó halottakról szól, akik taccsrateszik a karácsonyt, és mindezt a legszebb musical-hagyományokhoz híven, dalban mondják el. Ezt pedig Danny Elfman jóvoltából teszik, aki állandó alkotótársa a bogaras direktornak, és aki igazán szívbemarkoló melódiákat komponált a csontvázak és kallódó testrészek világába.
 
A sztori fő helyszíne Halloween város, aminek királya és lakói 364 napon keresztül készülnek az egyestés rémisztgetésre, amikor aztán rendben letudják a dolgot, indulhat az újabb roham megtervezése. És így megy ez évről évre… Azonban Jack, a Csontherceg uralkodó szörnyen unja már ezt folytonos fölösleges felhajtást, hogy az emberek nem kedvelik, és hogy unalomba fullad ez az ünnep is. Orrlógatós sétája során különös helyre akad; a különböző ünnepek városába vezető ajtórengetegre, túl közel merészkedve a „Karácsonyhoz”, a bejárat hirtelen beszippantja, és feltárul Jack előtt a karácsonyi varázslat. Teljesen elbűvöli a sok fény, a vidám sereg és a fura szakállas figura pirosban, el is határozza, hogy ezentúl változtatni kell otthon is, és saját töklámpásos világába is adoptálni készül ezt a csillogó ünnepet. Jack hívei viszont kicsit komolyabban veszik ezt a dolgot mint kéne, így természetesen minden a feje tetejére áll, olyan igazi Burton-módra. 
 
Rendkívül szellemes, szórakoztató, tanulságos és zseniálisan bizarr kis mozi, és őszintén mire is vágyhatnánk ennél többre az év legvisszásabb ünnepe alkalmával.