Az erősebb hatáskeltő eszközök használata tetten érhető a Szerelmek házában is, melyben kabarészerű túlzások ugyanúgy találhatók, mint a szerelmi szál mellé passzított bűnügyi vonal vagy (a magyar filmekből is jól ismert) üvöltözős színjátszás.

Tuula és férje, az ironikus módon családterapeutaként dolgozó Juhani már csak exházaspár, A rózsák háborújában látott helyzethez hasonlóan azonban arra kényszerülnek, hogy továbbra is közös házban lakjanak. Együttélésükre először próbálnak ugyan ésszerű szabályokat bevezetni, de miután egyikük sem tartja be őket, a cél már csak az, hogy elüldözzék a másikat a családi otthonból. Az ügy érdekében Tuula egy régi szeretőt invitál az ágyába, Juhani pedig felbérel egy prostituáltat, hogy az eljátssza a barátnője szerepét. Az egyre kaotikusabbá váló szituációt a férj bűnöző bátyja, az őt üldöző rendőrpáros, a feleség rég látott anyja és egyéb családtagok bonyolítják még tovább. 

Ahogy az a több szálon futó, sokszereplős alkotásokban lenni szokott, a Szerelmek házában is az a legizgalmasabb, amikor váratlanul lelepleződnek a szövevényes kapcsolatok (azaz hogy ki kinek a kicsodája). Kaurismäki művében ezenkívül érdekes még az is, ahogy a hétköznapi és a krimiszál találkozik egymással – de ez minden erény, amit el lehet mondani róla.