...mivel A varázslótanoncban a kitűnő komikusnak bizonyuló, a Trópusi viharban, majd a Túl jó nő a csajomban megismert Jay Baruchel a partnere. Közös munkájuk cselekményét eredetileg Goethe egy verse, illetve a Disney-féle Fantázia egyik tétele ihlette – az alkotók azonban elég messzire jutottak az eredeti sztorihoz képest. Egészen pontosan napjaink New Yorkjáig: itt él Balthazar Blake varázslómester, aki egy átlagos, kissé lúzer srácot választ tanítványául, és több-kevesebb sikerrel okítani kezdi.

Ha a ’fantasy’ és a ’varázsló’ kulcsszavakat halljuk, akár kórusban is rávághatjuk: a Jó és a Rossz küzdelme hajtja előre az eseményeket, s az Egész Világ Jövője a tét. Itt sincs ez másképp; a gonoszt ezúttal egy Maxim Horvath (!) nevű mágus testesíti meg, a cél pedig egy „matrjoska baba” (!) megkaparintása. 

A Harry Potter-filmekhez hasonlóan A varázslótanonc univerzumának elemeit is rengeteg forrásból rántották össze (még a jó öreg Merlint is belekeverik), mindez azonban esetünkben azért lesz annyira működőképes, mert a film – a szó jó értelmében – nagyon vicces. Jon Turteltaub műve szabályos fantasykomédia, azaz ugyanakkora arányban fantasy, mint amennyire vígjáték, sőt az elegybe egy (illetve ami azt illeti: két) markáns szerelmi szál is csavarodik. Mindennek köszönhetően filmünk első percétől az utolsóig izgalmas, szellemes és szórakoztató darab.