A színésznő félórás késéssel érkezett, amiért rengetegszer bocsánatot kért, majd őszinte mosollyal fogadta a kérdéseket. Semmi sztárallűr, semmi nagyképűség, az ember egy pillanatra azt hitte, a saját barátnőjével beszélget a világ egyik legnépszerűbb sorozatának titkairól.

- Volt már egy kis ideje, hogy megnézze Budapestet?

- Igen, tegnap körbekocsikáztunk a városban, és gyönyörű volt! Az Andrássy út egészen elképesztő, olyan, mint a Rodeo Drive Beverly Hillsben, ugyanakkor az egész város át van itatva az európai stílus minden jegyével. A Parlament is nagyon tetszett, ez a legnagyobb egész Európában, nagyobb, mint nálunk otthon Rómában (a színésznő Olaszországban nőtt fel – a szerk.). Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és remélem, hogy lesz lehetőségem megkóstolni valami helyit is, például egy jó gulyáslevest egy pohár finom borral! 

- A CSI-kiállítás kapcsán érkezett Magyarországra, látta már? 

- Itt még nem, de Las Vegasban meghívtak a megnyitóra. Hogy őszinte legyek, ott sem láttam belőle túl sokat, mivel rengetegen vettek részt a rendezvényen, és nagy volt a tömeg. Jó ötlet volt a készítőktől bevonni az embereket a CSI világába, láthatóan nagyon tetszik nekik! 

- Mit gondol, lehet tanulni is a belőle, vagy csak a szórakoztatás a célja? 

- A műsor célja maga a szórakoztatás, de az egész nagyon valóságszerű, és próbáljuk a lehető legközelebb tartani a való élethez. Ebből a szempontból lehet tanulni belőle, így természetesen a kiállításból is. Például amennyire én tudom, rengeteg orvostanhallgató nézi szerte a világon. A valóságon alapuló szórakoztató műsorról van szó, figyelünk a hitelességre, de aki csak krimit akar nézni, annak is megfelel. 

- Akkor ez lenne a sorozat titka is…?  

- Igen, valahol a kettő találkozásánál van a titok. Ezért dolgoznak például exrendőrök, és egyéb szakértők is a sorozaton. Így az egész annyira igazinak tűnik, amennyire csak lehet, és nagy részben az is. Manapság az internet segítségével már a világ bármelyik pontján könnyen visszakereshető az, amit mondunk vagy mutatunk a tévében, így a nézők is ellenőrizhetik, hogy a lehető leghűebbek próbálunk maradni a valósághoz.  

- Gondolta volna a kezdetekkor, hogy nyolc évadot fog megérni a műsor? 

- Egészen hihetetlen, ez rengeteg! Amikor elkezdesz színészkedni, nem is mersz ekkora távlatokban gondolkozni! 

- A Miami Vice című sorozattól kezdve kialakult egy fajta Miami-stílus, ami egyszerre lezser és elegáns. Követték ezt a CSI: Miamiban is? 

- Igen, úgy érzem, hogy a stylistok nagyon jó munkát végeztek. Minden évadban változtatnak egy kicsit a karakterek öltözködésén, amit nagyon imádok! Bár a belső helyszínek egy kaliforniai stúdióban vannak, sok jelenetet tényleg Miamiban forgatunk, így figyelembe kell venni a hőséget és a páratartalmat is. Apró részleteken múlik az egész, van, hogy egy nyakkendő megy a díszlet egy kis darabjához, ettől hat az egész olyan egységesnek.  

- Általában megmondják Önöknek mit vegyenek fel, vagy van beleszólásuk a dologba? 

- Most már elég régóta dolgozunk együtt, és mindenki pontosan tudja, hogy kinek mi áll jól, miben néz ki a legjobban, vagy hogy egyáltalán miben érzi magát jól, így ezzel soha nem volt gond. Az én karakterem például mindig fehérben van, de nem zavar, felveszem, bármit is adjanak rám. 

- A színészi pályán biztos segít az ismertség, például egy szerep megszerzésénél. Nyilván rengeteg előnye van a sorozat sikerének… 

- Nem is a felajánlott szerepek fontosak, azok úgyis vagy jönnek , vagy nem, de a felém irányuló figyelmet jó célokra használhatom fel. Rengeteg jótékonysági alapítványnak vagyok a tagja, például Eva Longoriával is együtt dolgozunk a Padres Contra el Cancer alapítványon, amely a rákos kisgyerekeket hivatott támogatni. De voltam már háziasszonya olyan rendezvénynek is, ahol az emberi jogok mellett kardoskodtunk, sorolhatnám a végtelenségig. Számomra az a legjobb érzés, hogy a nap végén leülhetek, és azt mondhatom, tettem valamit az emberekért. 

- A CSI sorozat hihetetlenül népszerű. Mi a legkellemetlenebb abban, hogy már-már hisztérikus rajongói vannak? 

- Hogy bárhol felismerhetnek! Ma reggel is, kikászálódtam az ágyból, a hajam az égnek állt, nem volt rajtam smink, csak arra tudtam gondolni, hogy hol a kávém. Írom alá a számlát, és a pincér félénken kér egy autogramot. Akkor ugrott csak be, hogy úristen, hogy nézek ki.