3D-animációval készült filmünk főhőse Horton, az elefánt, aki Dumbóhoz hasonlóan nagy hasznát veszi lapátfüleinek, hiszen ezek segítségével fedezi fel, hogy egy szöszben egy egész világ rejlik. Bizony, A Grincsből már ismert „kik” visszatérnek, csak Kifalva ezúttal egy nagyobbacska porszemben található. 

Habár Horton figurája közel sincs olyan cuki, mint Dumbó vagy Babar, a forgatókönyv olyan csodálatosan abszurd, mintha csak Alice lázálma lenne, amit a nyúl üregébe való zuhanás közben lát. A Horton egyértelműen a felnőtteknek is szól, de kivételesen nem filmes idézetek sokaságával, hanem olyan égető téma beemelésével, mint a klímaváltozás. De előkerül itt filozófia, vallás, politika és a világegyetem nagy kérdései is. Seuss 1954-es meséjét pedig az alkotók olyan ügyesen aktualizálták, hogy a Mézengúz után ismét láthatunk egy erőteljes környezettudatos (és mélyen humanista) üzennettel bíró animációs filmet. Nem kell azért megijedni, bolondos fordulataival a Horton biztosan elvarázsolja a kicsiket is. 

A rendkívül gazdag és sokrétű jelentéstartalommal bíró film nemcsak tartalmilag, formailag is igen összetett (lásd a vicces és akciódús animebetéteket!), technikailag pedig olyan lenyűgöző, hogy néha egyenesen úgy érezzük, mintha a plasztikus figurákat meg lehetne fogni.