- Tizenkét év alatt egy koncertlemezetek jelent meg. Most, hogy jött az ötlet, hogy a tavalyi koncert szinte teljes anyagát kiadjátok DVD-n? 
 
Mező Misi: Mivel rögzítettük a tavalyi koncertet, úgy gondoltuk, mindenféleképpen szeretnénk megörvendeztetni a mi kis közönségünket azzal, hogy a legújabb stúdióalbumunk mellé egy ajándék DVD formájában átadjuk nekik. Megpróbáltuk a koncert teljes anyagát rárakni a DVD-re, egy-két dal volt, ami kimaradt, azok is csak azért, mert vagy a felvételen volt valami gikszer, vagy velünk. Szerintünk, és a visszajelzések szerint is, szépre sikeredett ez a kis vizuális élményt okozó DVD, nem is beszélve a Belső égés lemezünkről. 
 
- Misa, talán kimondhatjuk, az elmúlt időszak magánéleti viharai rányomták bélyegüket a dalok szövegeire. 
 
Kara Misa: Igen, be kell, hogy valljam, elég viharos volt az elmúlt néhány év, megromlott a kapcsolatom a nejemmel, és mintha már két évvel ezelőtt tudtam volna, hogy el fogok válni. Ez valójában csak egy ívet ad a lemeznek, mert azért vannak rajta más dolgok is. 
 
- Mégis, összességében egy érzelmes lemez lett. 
 
K.M.: Ez elvitathatatlan. Egy fajta kapcsolat körüljárásról szól, olyan dolgokról, amiket nagyon sokan átélnek, és amivel sokan tudnak azonosulni – sajnos vagy hál’ istennek. 
 
M.M.: Azt is mondhatnánk, hogy egy-két dalban egy fajta utat szeretnénk mutatni, hogyan is lehet átvészelni ezeket a dolgokat úgy, hogy az ember lelke ne sérüljön annyira. 
 
K.M.: Nem vagyok mazochista, de néha nem rossz ezeket a dolgokat kiadni magunkból, és ezáltal megszabadulni a mázsás terhektől. Ma olvastam egy cikket az interneten, aminek az volt a címe, hogy „Egyiptomot fojtogatja a szabadság”, na, én is valami ilyesmit éreztem. Láttam az út végét, csak sajnos nem nagyon volt kikövezve. 
 
- Ha jól tudom, más szomorú dolgok is történtek veletek. 
 
M.M.: Igen, amellett, hogy Misának tönkrement a házassága, meghalt a nagymamája, én pedig az édesanyámat veszítettem el. Ezek a dolgok rendesen összezúzzák az embert, meg is énekeltük ezeket az új lemezen. Az első dal, amit játszottunk az anyagról, a Vadászmezők volt, ami pont erről szól.
 
- Nem iszonyú nehéz ennyire személyes számokat élőben előadni? 
 
K.M.: Ez majd elválik a lemezbemutató koncerten, mert egyelőre csak egy-két számot játszottunk róla. Szerintem mi mindannyian megpróbáljuk maximálisan átélni a dalokat, így lehet, hogy lesz egy-két kellemetlen pillanat a színpadon, de szerintem alapvetően pont ettől lesz hiteles a produkció. 
 
M.M.: Nekem, mint énekesnek nyilván kicsit más a helyzetem. Például a Vadászmezőket úgy  
elénekelni, hogy a szemem se rebbenjen, azért az nagyon nehéz. A régebbi számaink közül, amikbe még szintén bele tudok halni, az a Sirató és az Azt akartam apám.  
 
- Az hogy ennyi rossz dolog történt veletek, nem okozott feszültségeket a zenekarban? 
 
K.M.: Egy kicsit igen. Nem lenne értelme tagadni, hogy voltak kisebb-nagyobb súrlódások – kicsit ilyen időszakunk volt most. Sokáig nem csináltunk olyan dolgot, ami kézzel fogható volt, de most, hogy kijött a lemez és elkezdtünk próbálni, megint mindenkinek kivirult az arca, és nagyon örülünk annak, hogy van miért csinálni.  
 
M.M.: A másik dolog – és hadd éljek itt egy közhellyel –, hogy tényleg bajban ismerszik meg a barát, és ha olyan társakra találsz a zenekarodon belül, akik nyújtják a kezüket, és amiben tudnak, segítenek, az egy tök jó dolog.  
 
K.M.: Én azt gondolom, hogy mindig kapunk egy olyan mézesmadzagot a jóistentől, ami után mindig mennünk kell. Már tizenkét évvel ezelőtt, az első próba után is majdnem feloszlottunk, de aztán még is csak megbeszéltük, hogy azért menjünk el egy tehetségkutatóra. Megnyertük. Oké, akkor most csináljunk valami mást! Mindig történt valami a zenekarral, ami előrébb görgette a csapatot, és ez szerintem nem véletlen. 
 
M.M.: Ha ezt az utat szánták nekünk, akkor ezt kell járnunk. Ez akárhogy is nézzünk, felfoghatjuk egy második házasságnak. Tizenkét év alatt kiderültek egymásról dolgok, mi a nyűgje-baja a másiknak, vagy mi az, aminek éppen örül. Ezeket a dolgokat a helyén kell tudni kezelni, és még ha ez nem is mindig sikerül, úgy gondolom, hogy addig nincs nagy baj, amíg az ember meg tudja beszélni a másikkal. 
 
- A Túl későn című számot már egy ideje játszák a rádiók. Lesz klip is hozzá? 
 
M.M.: Folyamatosan vívjuk saját magunk között ezt a kis háborút, van aki szeretné, hogy legyen klip, van, aki nem. A legutolsó hivatalos klipünk a Sirató című dalunkhoz készült, utána jött egy „művész” videoklip az Engem nem lehet szeretni dalra. Nagyon sok ember szerint megint világkorát éli a videoklip készítés és ez a fajta vizuális reklám, de őszintén megmondom, egyelőre nem tudjuk, hogy lesz-e új klipünk vagy sem. 
 
- Az Úgy szeress című dalban Szabó Tibi énekel. Miért is? 
 
K.M.: Az előző lemezen és is énekeltem, és Tibi is ki akarta magát próbálni. Tibi is elvált és ez a dal konkrétan arról szól, hogy valaki egyedül ül a családi asztalnál. Együtt megbeszéltük, hogy próbálja meg ezt a dalt ő elénekelni, és egyáltalán nem lett rossz, nagyon szeretik az emberek. A következőn lehet, hogy Imike fog majd… 
 
M.M.: … táncolni. 
 
K.M.: Vagy valamit bohóckodni 
 
- Ezúttal rendesen hagytatok rá időt, hogy a koncert előtt fel tudjanak készülni a rajongók az új lemezből. 
 
M.M: Így van, szándékosan úgy próbáltuk kihozni a lemezt, hogy az embereknek legyen idejük felkészülni a dalszövegekből. Bár nem a zenekaron múlott, de 2009-ben tényleg elkövettük azt a hibát, hogy a lemezbemutató koncert napján jelent meg a lemez, és így utólag elég vicces, hogy a Pálinka dalt gyakorlatilag karba tett kézzel nézték az emberek. Ebből tanulva, most időben próbáltuk meg kihozni a lemezt.  
 
- A karácsonyi Magna koncerteken hagyományosan szokott lenni sztárvendég. Most is lesz? 
 
M.M.: Igazából van egy vendégjelölt, de nem szeretnénk elkiabálni ezt a történetet. Valaki biztos lesz, ha más nem, elhívunk egy minisztert! Egyébként nem hiszem, hogy most ez lenne a legfontosabb dolog, mert ezen a koncerten az új lemez anyagát szeretnénk megmutatni a közönségnek, és a zenekarra szeretnénk kihegyezni ezt az alkalmat.  
 
- A tavalyi koncerten a rendes színpad mellett volt egy kisebb is az akusztikus részhez. 
 
M.M.: Az elég vicces volt, mert előtte egy nappal találtuk ki, hogy milyen jó lenne, ha nem ugyanazon a színpadon lenne az akusztikus blokk. Próbáltuk kihasználni a hely adottságait, és bár elég összetett meló volt, ügyesen megoldották a technikusok, és talán ez sült el a legjobban az egész koncertben. 
 
- Most is lesz valami izgalmas megoldás? 
 
M.M.: Másik színpad nem. 
 
K.M.: De valami trükköt azért be fogunk vetni, ami emelni fogja a koncert színvonalát, és ami a közönségnek is meglepetés lesz. 
 
- Mik a terveitek jövőre? 
 
M.M.: Vannak olyan dolgok a zenekar életében, amiket megtervezünk, és vannak olyanok, amiket spontán elénk dob a sors. Idén is volt egy-két olyan mézesmadzag, ami felcsillantotta a szemünket, és amivel éltünk is. Például a MÜPA-s koncert is ilyen volt, amit nem terveztük. Igazából megláttuk az ABS Big Bandet egy gödöllői koncerten, és kitaláltuk, hogy milyen jó lenne, ha csinálnánk velük egy akusztikus bulit, ami valahogy összejött. 
 
K.M.: Sőt, rögtön kettő is lett belőle.  
 
M.M.: Igen, de a másodikat már tereztük, mert olyan jól sikerült az első. 
 
- Úgy tűnik, szívesen kikacsintgattok az akusztikus irányba. 
 
M.M.: Én – ahogy öregszem – egyre jobban hajlok efelé, de ez megoszlik a zenekarban, mert Tibi pedig inkább szereti, hogy terpeszállás és a hangerő. Ki ilyen, ki olyan. 
 
- Mondjuk a lemezen is vannak rockosabb hangzású számok. 
 
M.M.: Az mondjuk hangszerelés kérdése, de az a jó Tibiben, hogy nem próbál meg ráerőszakolni egy dalra egy olyan malmsteenos gitárfutamot, ami nem való oda. 
 
K.M.: Az én kedvencem, amikor Tibi azt mondja, „játsszunk már valami keményet!”, mire mi, „de Tibi, már megint csak lassú számot írtál”. Mire, ő „basszus, tényleg”. Mindig az van, hogy így a rock, úgy a rock, a végén pedig kiderül, hogy nem tudunk kibújni a bőrünkből, és őrült szentimentálisak vagyunk, és valószínűleg azok is maradunk.