– 2006-ban alakult a zenekar. Mennyire volt macerás összerántani a tagokat?
 
Sándor Attila: – Nem indult macerásnak, mert előtte már egy formációban zenéltünk hárman – Szűcs Sanyi a basszusgitárosunk, Baky Andris, a dobosunk, meg jómagam –, amivel ugyan nem jutottunk sehova, csak a garázsfílingig, viszont a kapcsolat jó volt köztünk. Ez a formáció szétdőlt, de aztán Robi is beszállt, majd úgy gondoltuk, hogy úgy lenne kerek a történet, ha két gitár lenne, amivel jóval mozgalmasabb lehetne a zene, több a lehetőség. Másfél hónapig ment a tippelgetés, hogy kit lehetne még bevenni, de egy pesti buliban szerencsére találkoztunk Gusztival (Kovács Gergely), akit látásból már ismertünk, és italozgatás közben elhívtuk egy próbára, ahol neki is megtetszett a dolog. Onnantól, egy-két próba után teljesen összeállt a zenekar. Azóta teljesen együtt mozgunk, semmilyen jellegű csere nem volt, ami tök jó. Csinálgattuk a számokat bő fél évig, volt egy-két koncertünk, vagyis nagyon gyerekcipőben járt a dolog. Nekem volt jó barátom Dávid, akit megkértünk, hogy próbáljon a szárnyai alá venni minket. Őt érdekelte a szervezés, a menedzselés, és minden, ami ezzel jár. Gyakorlatilag innentől kezdve működik a Pigs Might Fly.  
 
– A zenekarból ketten éltek Veszprémben, hárman pedig Budapesten. Hogy oldjátok meg a próbákat? 
 
S. A.: – Egy harmadik helyszínen. Hetente egyszer, szombaton próbálunk Bakonybélben, ami jó, mert csendes, szép környezet. Hangoskodásért sosem szólnak – biztos azért, mert a dobosunk apja a polgármester. A dolgot még sokban megkönnyíti az internet. A három pesti tag kidolgozza a szám keretét, amit felvesznek, átküldik nekünk, megbeszéljük, hétvégén pedig terítékre kerül, és akkor kezd konkrét formát ölteni.  
 
– Crossover a stílus, azaz sokféle műfajjal játszadoztok – metal, grunge, cigányzene, sőt, az Intro alapja engem egy tudományos oktatófilm zenéjére emlékeztet. Mi az, amit még nem próbáltatok beleilleszteni a zenétekbe, de szeretnétek, és mi az, amit bottal se piszkálnátok? 
 
S. A.: – Az a baj, hogy nagyon sok mindenbe szívesen belenyúlunk, és pont az, amire azt gondolnánk, hogy bottal se piszkálnánk, azzal szokott elmenni a próbák nagy része, haláli nagy ökörködések közepette. Így alakul folyamatosan a szám, attól függően, hogy milyen a hangulata, és abba mi fér bele, kinek milyen elmeroggyant ötlete van. A cigányzene beillesztése is hasonlóan történt az Offroad 7.5 című számnál. Nem tudatos dolog volt, csak úgy jött. A gitár hangulata ragadott meg az első felvételeknél, a stúdióban a holtidőben neteztem, és bekattant, hogy mennyire passzolna oda – abszolút spontán, nem volt megtervezve. Ezt a számot fel is akarjuk turbózni a szülinapi koncerten. Meghívnánk egy köcsögdudás srácot, aki kőkeményen fogja ütni a tejesflakont, és mellé egy lehetőleg gyönyörű szép hegedűs lányt. Mert egy hegedűs lány legyen szép.  
 
– Nagyjából ahány tag, annyiféle a zenei érdeklődésetek. Mi volt mégis a közös pont? 

 
S. A.: – Eleinte nem nagyon volt, most már egyre több van – Tool, Deftones, Incubus. Hazaiak közül leginkább a Subscribe, akik ebben a műfajban elég nagy etalonnak számítanak. Hasonlítgatnak is minket hozzájuk, ami minket nem zavar, ez nekünk megtiszteltetés. És persze olyan zenekar is van, amit közösen utálunk. 
 
– Két kislemez után idén februárban jelent meg az első nagylemezetek, Pig City Life címmel, majd egy 30 állomásos turnéra indultatok az Insane-nel. Hogy sikerült a turné? 
 
S. A.: – Vegyes. Legfőképpen azért, mert ez volt az első komolyabb turnénk. Volt ahol csak tízen néztek meg minket, máshol meg két-háromszázan. De ha kevesen is voltak, mindenhol akadt valami, ami kárpótolt minket – mondjuk az a tíz ember lelkesebb volt, mint máshol kétszáz. Szerencsére sehol se hurrogtak ki minket, azaz összességében pozitív volt a turné. 
 
– És a lemez? Egyes kritikák szerint túl eklektikus lett. 
 
S. A.: – Két-három olyan szám van amiben, arányaiban több minden lett belesűrítve. Inkább kontrasztos a dolog. Van, amiben semmi extra nincs, és van, ami túlburjánzik. De ez nem volt tudatos, csak beugrott, hogy ide, meg ide ez kell. Olyan szinten igazság van a kritikákban, hogy ez egy első nagylemez, tehát még tapogatózunk.  
 
– Tavasszal kiraktátok a honlapra turnélistát, és ha az adott városban valaki önkéntesként plakátozott, akkor az ingyen belépő mellé pólót, lemezt kapott cserébe, azaz ún. street teameket szerveztetek. Ez mennyire bevett szokás itthon? 
 
Szabó Dávid: – Magyarországon annyira még nem jellemző, inkább külföldön.  
 
S. A.: – Itthon szerintem azért sem annyira működik, mert jellemzően két tábora van az együtteseknek. Az egyik, a még viszonylag ismeretlen bandáké, ahol nincs olyan ember, aki összefogná a menedzseléssel járó dolgokat, vagy egyszerűen eszükbe se jut, nem tartják hasznosnak. A másik tábor pedig azoké, akik egyszerűen már nincsenek rászorulva. 
 
Sz. D.: – Most még nem feltétlenül látszik a street teamek előnye, a tavaszi turnén érződik majd, amikor visszatérünk olyan helyekre, ahol már jártunk, hiszen ezek a srácok talán elhozzák a barátokat, barátnőket.  
 
S. A.: – Igen, és így sokkal személyesebbé is válik a koncertezés, nem szigetelődünk el a rajongóktól. Nem csak felmegyünk a színpadra, játszunk, aztán hazamegyünk. Mindenhol megvan az a néhány helyi arc, akik tárt karokkal fogadnak, és akikhez mi is örömmel megyünk, és még két napot ott maradunk bulizni. Ezek azok a megfizethetetlen élmények, amelyek néha jobbak is, mint maga a koncert. 
 

– A Pigs City Life-on vendég éneklőket – Nagyváradi Nelli (Concorde Nation), Tóth András (Solution) és Csongor Bálint (Subscribe) – mennyire kellett csalogatni a közös zenélésbe, vagy béna szóviccel, jöttek önként és dalolva? 
 
S. A .: – Hál’istennek nem kellett csalogatni őket. Tóth Andrással és a kedvesével, Nellivel már régóta jó cimbiségben vagyunk. Szóba jött, hogy csinálhatnánk közös számot, és abszolút lelkesek voltak. Eredetileg csak András lett volna benne, de Nelli is elkísérte a stúdióba, és így alakult, hogy ő is rávokálozott arra a számra. A Subscribe-bal is sokat játszottunk, megvolt a haverság. A felvételek közepén volt egy pont, ahol nem volt semmi ötletem énektémára. Bálintot kértem meg, hogy segítsen. Írt nekem egy dallamot, próba szintjén bement a fülkébe, és annyira jó volt, hogy azt meg is tartottuk. Az Inverse Mermaid végén is van egy kánonos rész, ami szintén spontán alakult, mindenki beszállt, aki a stúdióban volt. A spontaneitásnak itt is, mint általában a számaink írásánál, nagy szerepe volt.  
 
– Ők nagyjából stíluson belüli vendég zenészek, stíluson kívüliekben még nem gondolkoztatok? 
 
S.A.: – De, ahogy említettem az Offroad 7.5 című számban, a roma rész alá egy autentikus, nagyon jó roma zenészt szeretnénk hívni, aki szívből, tehetségből kontrázna. Egy lágyabb női éneket is szeretnénk majd a későbbiekben, olyat, ami nem a stílusba vágó. Mondjuk egy aranyos swingénekes kislányt. 
 
– Most lesz a Pigs Might Fly harmadik szülinapja. Mivel ünneplitek?  
 
Tóth Róbert: – Szülinapi, 3–4 órás koncertdömpinggel Veszprémben, amire igyekeztünk változatos, izgalmas műsort összeállítani, igen vegyes felhozatallal – ska, nu metal, metalcore, és a többi (Self Admitted, Enhet, Skru, Pigs Might Fly, Eskabbe). A mi műsorunkban is lesznek meglepetések, előszedünk ritkán, vagy sose játszott számokat, ha minden jól megy, bemutatjuk az új videoklipünket, az említett Offroad 7.5 című számhoz meghívunk egy derbukán játszó zenészt, valamint szeretnénk felléptetni egy szép hegedűs lányt – adnunk kell a megjelenésre, ha már mi szarul nézünk ki.  
 
S. A.: – A második videoklipünk a Rose plankhez készült. Ez a legvegyesebb, legelborultabb, leghosszabb szám a lemezen. Szándékosan nem a legpopulárisabb dalt választottuk. A meghívott zenekaroknál pedig azért is figyeltünk a változatosságra, hogy ne csupa hasonszőrű banda legyen, és ne unják el az emberek. Az Eskabbét pedig azért tettük a végére, hogy mi is tudjunk bulizni. Ők aztán mozgalmas zenét játszanak, amire a tizenéves korosztálytól a negyvenévesig mindenki tud mulatni.  
 
Sz. D.: – És itt mutatjuk be az új malac-design-nal ellátott pólókat, pulcsikat, kitűzőket, matricákat.  
 
S.A.: – Még a női tangát szeretnénk megcsináltatni, mert olyan nem sok zenekarnak van. Legalábbis itthon nem annyira elterjedt dolog, amit megmondom őszintén, máig nem értek. Óriási biznisz van benne.  
 
Sz. D.: – És a következő turné is egyfajta ajándék. Január elején indul és április 17-ig folyamatosan megy, egyetlen szabad péntekünk lesz csak. Külföldre is ellátogatunk, először az Insane által bevált balti államokat járjuk végig, Lettország, Észtország, Litvánia, majd Lengyelország, Csehország, Németország, és a szomszédos, magyarlakta területeken is fellépünk, Szerbiában, Romániában, Szlovákiában. 
 
S. A.: – Sokan erre azt mondanák, hogy cigányélet, de mi ezt a részét tök élvezzük, úgy nyomunk le hétvégéket, mint egy hajléktalan. Ezekből lesznek az olyan történések, amiket még három év múlva is emlegetünk. Ha minden buli után az ötcsillagos szállodába mennénk, az valószínűleg nem nyújtana ekkora élményt.