- Saját bevallása szerint is nagy élvezettel játssza a kiállhatatlan zseni, Doktor House szerepét. Kezdetben is ilyen lelkesen vállalta a sorozatszereplést, miközben Önt inkább a mozifilmek világából ismerjük? 
 
- Mivel színész vagyok, maga a játék lehetősége lelkesített. A mozifilmeken kívül több televíziós szerepem is volt már; bár való igaz, eddig inkább Angliában láthattak a tévénézők. Amerikában kevesebbet dolgoztam tévés kamerák előtt, úgyhogy kifejezetten izgalmasnak találom ezt a munkát. Ez most nem is látszik annyira, mert próbálok rettenetesen komolyan viselkedni, és nyugodtan ülni, pedig belül egy rosszcsont kis kópé vagyok. 
 
- Az amerikai mozifilmes munkáinak hatására vállalta a sorozatszereplést? 
 
- Nem mondhatnám. A helyzet az, hogy engem tényleg lenyűgöz az amerikai televíziózás. Elhiszi nekem vagy sem, kívülállóként borzasztó jónak és izgalmasnak találom. Sokszor meglep, hogy az amerikaiak mennyire blazírtan viseltetnek saját tévéiparukkal szemben, ami eközben - az esetek többségében - nagyon is intelligens, szellemes, szórakoztató, elgondolkodtató és úgy általában véve nagyon is magas színvonalú. 
 
- Sokféle szerepben láthattuk már, de leginkább komikus színészként ismeri a világ, és most is abszolút ezt a képet erősíti. Kezdetben nem a kifejezett drámát kereste esetleg a Doktor House-ban? 
 
- Nem. Sohasem keresek semmit úgy kifejezetten, kivéve a kifejezetten jót. Azt hiszem, műfajok kérdésében csak kétféle opció létezik: a jó és a rossz. A House pedig jó volt. Elolvastam, és azt gondoltam, ez bitang jó. Felőlem lehetett volna bármilyen műfaj vagy médium, a jó az egyszerűen jó. És a Doktor House forgatókönyvei tele voltak firkálva azzal, hogy „ez szuper”. Persze igazából nem voltak telefirkálva... 
 

Nagyítás

- Most David Shore-tól (a Doktor House egyik executive producerétől) kérdezem, hogy House figuráját valós személy ihlette-e?  
 
DAVID SHORE: Ha így is lenne, gondolja, hogy elárulnám? Az a fickó egy tuskó. Miért mondanám el? 
 
- Nem kell neveket mondania, csak arra lennék kíváncsi, hogy volt-e valaki, akiről House személyiségét mintázta. 
 
DAVID SHORE: Nem igazán hús-vér ember adta az ötleteket, inkább egy kitalált karakter, Sherlock Holmes személyiségéhez hasonlíthatnám House-t. 
 
- Önnel mi a helyzet, Mr. Laurie, játék közben van Ön előtt egy minta, akinek gesztusait modellként használja House alakításakor? 
 
HUGH LAURIE: A Sherlock Holmes-párhuzam mindenképp hatással van rám, mert David Shore-ral már az első találkozásunkkor is beszéltünk erről. Tudtam az ötletről, és már ment egy ideje a forgatás, amikor felfedeztem, hogy Holmes karakterét viszont tényleg egy valós személyről mintázták, aki történetesen épp egy orvos volt. Dr. Joseph Bellnek hívták, és Edinburgh-ben praktizált, és ő - kitalálhatja, mivel nyűgözte le kollégáit - egy feldagadt ujjból vagy egy félrecsúszott alsónadrágból képes volt komplex diagnózist készíteni. Úgy tűnik, a kör ezzel most be is zárult. A körök már csak ilyenek. 
 
- Mit tart legfőképpen szem előtt, mikor House figuráját játssza? Hogyan építette fel őt magában?  
 
HUGH LAURIE: Két dolog nagyon fontos vele kapcsolatban. Egyrészt tudok azonosulni House türelmetlenségével, ami persze toronymagas intelligenciájából adódik, és emiatt nem képes tolerálni a butaságot. Azt hiszem, így vagy úgy mindannyian megértjük ezt. Másrészt House körül végig nagyon érdekes filozófiai kérdések vannak jelen - és itt most David helyett is beszélek, mert ő sokkal szerényebb fickó annál, mintsem saját munkája filozófiai jelentőségét taglalja. Nekem úgy tűnik, a kérdés valójában az, mit részesítünk előnyben, a kedvességet vagy az őszinteséget? Az igazságot vagy az érzelmeket? Az értelem és érzelem, a prózaiság és a szenvedély itt valóban szemben áll egymással. Én sem tudnék választani köztük, és éppen ez az, ami miatt hallatlanul izgalmasnak találom House jellemét. Folyamatosan ilyen kérdésekkel bombáz bennünket egy olyan időszakban, amikor a rideg józan ész korszaka lezárulóban van. 
 
Egyre inkább elfordulunk a tudomány, a könyvek, a tudás és racionalitás érzelemmentességétől, és sokkal jobban örülünk egy baráti gesztusnak vagy ölelésnek. House pedig nem hajlandó beállni a konfliktuskerülők nyájába. Nem hagyja ezt sem az intelligenciája, sem testi fogyatékossága kapcsán az évek alatt kialakult cinizmusa; és ez teszi House-t annyira érdekes figurává.