A bűvész sem árulja el a trükkjeit – Interjú David Duchovny-val
|
Bár a misztikus X-akták megszállott Mulder ügynökeként írta be magát a tévé történetébe, David Duchovny személyéhez sokkal közelebb áll jelenlegi, Golden Globe-díjas alakítása, a Kaliforgia szétesett írója, Hank Moody. A New York-ban felnőtt színész ugyanis elég sokáig filológus pályára készült, angol irodalomból szerzett diplomát a Princeton-on, majd a Yale-en, és kortárs prózából és költészetből doktorált volna, ha nem jön közbe egy Löwenbrau sörreklám főszerepe, majd a Twin Peaks egyik mellékszerepe...
- Hogyan indult a Kaliforgia? Ki volt az ötletgazda, és hogyan kerültél a képbe? 
 
- David Duchovny: Én elég későn csöppentem a sorozatba; az ügynökeim mutatták meg nekem a forgatókönyvet, mert úgy gondolták, érdekelni fog a téma. Első hallásra mondjuk nem igazán lelkesített az ügy, mivel televíziós produkcióról volt szó, és akkor még abban a hitben voltam, a tévés munka még mindig egyet jelent az évenkénti 10 hónapos kötöttséggel. Majd elolvastam az anyagot, és láttam, hogy be tudom illeszteni az időbeosztásomba. Nagyon izgatott ez az érdekes, vígjátéki szerep, óriási lehetőséget láttam benne. Borzasztóan vonzott a kihívás, élővé akartam tenni Hank Moody-t. Kezdetben még Tom Kapinos írta a sztorit, és minden az ő elképzelései szerint alakult, de később engem is bevontak az alkotó folyamatba. Attól fogva tényleg nagyon a sajátomnak éreztem a történetet. 
 
- Mi volt az első benyomásod a forgatókönyvről?  
 
- David Duchovny: Végre valami, amire már évek óta vágytam. Nagyon tetszett a sztori, a humora pedig teljesen lenyűgözött. Hihetetlenül verbális, szókimondó, de mégis laza és érthető. Ráadásul helyzetkomikumból sincs benne hiány. Hank (Duchovny szerepe - a szerk.) sokat forog nők között, állandóan fura és mulatságos szitukba keveredik. Ehhez járul hozzá a történet nagyon intelligens humora. A kettő együtt pedig olyan tuti elegyet alkot, hogy azonnal igent kellett mondanom a szerepajánlatra. Ösztönösen vonzódom a komédiához, nem csak nézni szeretem, elég otthonosan is mozgom benne: úgy érzem, jól működik, amit csinálok. Már nagyon rég nem jutott el hozzám a Kaliforgiához hasonló színvonalú, vicces mozifilmes, de még szabadabb mozgásteret adó televíziós forgatókönyv sem, borzasztóan fellelkesültem, és ha valamilyen oknál fogva nem jött volna össze a tévésorozat, szerintem megpróbáltam volna kihozni belőle egy másfél órás vígjátékot, csak úgy, önerőből. 
 
- Mit szólt a családod és a barátaid, amikor megnézték a sorozat első részét? 
 
- David Duchovny: A feleségem (Téa Leoni színésznő - a szerk.) - az ügynökömmel és az alkotókkal ellentétben - csak személyes tanácsokat adott. A forgatás kezdetén leginkább azzal kapcsolatban voltak aggályai, hogy hogyan szerettethetem meg ezt a csapongó, szétcsúszott fickót a nézőkkel. Első látásra Hank Moody ugyanis rémes alaknak tűnik, borzasztó dolgokat művel. Azt feleltem neki: van egy jó megérzésem azzal kapcsolatban, miként kellene eljátszani ezt a palit. Ráadásul ez egy provokatív vígjáték, tehát épp az a dolgunk, hogy előítéleteket romboljunk. Az első rész után többen is megerősítettek abban, hogy jók voltak az ösztöneim, sikerült eltalálnom a figurát és a sorozat hangnemét. A Kaliforgia sikere a hangnemén múlik, és ha jól kapjuk el, az az üzenete lehet a nézőknek, hogy a Moody-hoz hasonló renitens fickóknak igenis lehet szurkolni. 
 
- És mi volt ez a megérzés? Miből merítettél Hank Moody figurájához?  
 
- Hát ez valójában egy eléggé személyes kérdés, mivel pont arra kérdezel rá, ami a színészet lényege. Ha lehet, inkább nem fecsegném ki a titkaimat, ami igazán számít, az végül is a végtermék: ez esetben a karakterem. És különben is, a bűvész sem árulja el a trükkjeit. 
 
- Melyik a kedvenc epizódod?  
 
- Hát, ez most nagyon úgy fog hangzani, mintha az egész évadot végig akarnám nézetni, de a kedvenc részem pont a legutolsó - egy nagyon vicces, de ugyanakkor érzelmes résznek tartom. Tényleg látni kell az összes epizódot ahhoz, hogy a néző értse, és egyúttal értékelje az utolsót is. Bár jobban belegondolva, az első részt is nagyon szerettem, rengeteget agyaltunk rajta; mégiscsak ez volt Hank Moody entrée-ja. Megpróbáltuk ugyanazt a humoros-komoly hangvételt hozni az egész évadban, hogy a nevetés mellett egyfajta kötődés is kialakuljon a nézőkben a szereplők iránt. Egy hagyományos, 25 részes X-akták évadot rendszerint azzal zártam: szép számmal sikerült nagyon erős, húzós epizódokat alkotnunk. Ezzel szemben, ha csupán 12 részt készítünk egy sorozatból, ahogy ez a Kaliforgia esetében is történt, akkor minden egyes részre hatalmas figyelem összpontosul, és minden évadnál szépen kiglancoljuk mind a tizenkétszer fél órát. Szóval valójában mind a 12 epizódhoz nagyon kötődöm. 
 
- Két gyermek apjaként milyen szülőnek látod Hank-et?  
 
- Pont ez az egyik legérdekesebb dolog Hank-ben, és voltaképpen az egész sorozatban, papíron ugyanis a csávó szörnyű apa. Viszont a lányával való kapcsolata, az őszintesége és az iránta való tisztelete szerintem különösen szép és megható. Ebben az országban (az Egyesült Államokban - a szerk.) nagyon sok az üres duma a családi értékekről. Erre meg itt ez a srác, aki pont ezeknek a rongyosra koptatott szólamoknak a szöges ellentéte, és mégis, számomra nagyon is erősnek tűnik. Fontos neki a családja, tényleg nem akar nekik hazudni. Persze hibázik -mind hibázunk -, de nagyon tiszteletreméltónak találom az őszinteségét. Ez számomra a legfontosabb családi érték. 
 
 
2008.06.11
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 22., kedd

Júlia, Rita
18:05
Johnny Lingo legendája
új-zélandi kalandfilm, 2003
18:15
Már megint te
amerikai romantikus vígjáték, 2010
18:20
Trükk
lengyel thriller, 2010
18:30
A fivéreim
ír filmdráma, 2010
18:55
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.