Alain és Bénédicte Getty fiatal házasok, akik nemrég költöztek másik városba a férfi munkája miatt (webkamerás távvezérlő rendszereket tervez). Hétköznapi, boldog életet élnek, egyik nap például meghívják magukhoz vacsorára Alain új főnökét és nejét, akik éles ellentétet képeznek a fiatal szerelmesekkel: marakodó, megkeseredett emberek, akik gyűlölik egymást, a nő igazi boszorkány (a minden szerepben tökéletes Charlotte Rampling játssza), kínos botrányt csinál a vacsorán is.
Amikor pedig a félresikerült este után még egy félholt lemminget is találnak a lefolyóban, az már végképp betesz a családi harmóniának. Ettől kezdve ugyanis valahogy minden elromlik, a hangulatuk, az összhang, a házasságuk, az egész életük.
Ott kezdődik például az egész, hogy hogyan került egyáltalán a Skandináviában őshonos kis patkányszerű rágcsáló a franciaországi családi ház lefolyójába? Ez a kis lemming az alkotói szándék szerint minden bizonnyal mindenféle magasabb dolgok és erők szimbóluma, mindenesetre egyszerre kísérteties és abszurd mindaz, amit maga után von. A kezdő képsorok (egy hipermodern távvezérlő kütyü bemutatója az ügyfeleknek) után egészen messzire kerülünk mindettől, magától a normalitástól, és ez egyszerre lesz szürreális, abszurd és groteszk, hiszen hátborzongató, nehezen megmagyarázható álomjelenetek, lehetetlen helyzetek és vicces-félelmetes események egyaránt megesnek hőseinkkel. Egy alkalommal még horrorfilmbe is átfordul a mese, és egy percre megidéződik Hitchcock Madarakja, hogy azután valami egészen másvalamivel hozzon zavarba minket a rendező.
Dominik Moll filmje hangulatában és stílusában sokban hasonlít előző munkájához, az Harry csak jót akarhoz, ám itt a hétköznapi nem fekete komédiába fordul, hanem egzisztencialista drámába, melynek során sok minden megkérdőjeleződik, ami csak tud egy ember életében, végül pedig sok minden a helyére kerül anélkül, hogy magyarázatot kapnánk rá. Viszont ne izguljunk, arra, hogy is került a lemming a lefolyóba, meglesz a pontos magyarázat.
Ott kezdődik például az egész, hogy hogyan került egyáltalán a Skandináviában őshonos kis patkányszerű rágcsáló a franciaországi családi ház lefolyójába? Ez a kis lemming az alkotói szándék szerint minden bizonnyal mindenféle magasabb dolgok és erők szimbóluma, mindenesetre egyszerre kísérteties és abszurd mindaz, amit maga után von. A kezdő képsorok (egy hipermodern távvezérlő kütyü bemutatója az ügyfeleknek) után egészen messzire kerülünk mindettől, magától a normalitástól, és ez egyszerre lesz szürreális, abszurd és groteszk, hiszen hátborzongató, nehezen megmagyarázható álomjelenetek, lehetetlen helyzetek és vicces-félelmetes események egyaránt megesnek hőseinkkel. Egy alkalommal még horrorfilmbe is átfordul a mese, és egy percre megidéződik Hitchcock Madarakja, hogy azután valami egészen másvalamivel hozzon zavarba minket a rendező.
Dominik Moll filmje hangulatában és stílusában sokban hasonlít előző munkájához, az Harry csak jót akarhoz, ám itt a hétköznapi nem fekete komédiába fordul, hanem egzisztencialista drámába, melynek során sok minden megkérdőjeleződik, ami csak tud egy ember életében, végül pedig sok minden a helyére kerül anélkül, hogy magyarázatot kapnánk rá. Viszont ne izguljunk, arra, hogy is került a lemming a lefolyóba, meglesz a pontos magyarázat.
Lemming
francia filmdráma, 129 perc, 2005
Egy szinte tökéletes fiatal házaspár vidékre költözik, ahol egy rosszul sikerült munkavacsora és egy, a lefolyóban talált félholt lemming megindítja őket a pokolba vezető úton.
rendező:
Forgalmazza: Mokép
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek