David Fincher a kortárs amerikai film egyik legnagyobb tálentumú ifjú titánja, aki folyamatosan újabb és újabb kihívásokat keres magának, és képes rendhagyó művekkel előrukkolni. A Pánikszoba is érdekes kísérlet: a film elkészítésében leginkább az vonzotta a direktort, hogy a cselekmény csaknem végig zárt térben, ráadásul éjszaka játszódik.

Az alig néhány hónapja elvált Meg Altman (Jodie Foster) kislányával egy hatalmas házat vesz bérbe: az épület igazi különlegessége, hogy a számos "hagyományos" szoba mellett van benne egy szuperbiztonságos helyiség is, melybe veszély esetén behúzódhatnak a lakók. A különleges biztonsági berendezésekkel (a ház valamennyi pontjának ellenőrzését lehetővé tevő megfigyelőrendszer, a fővonaltól független telefonkapcsolat stb.) ellátott pánikszobában akár egy teljes hónapon át biztonságban lehet az ide menekvő. Amikor rögtön az első éjszakán három nem várt látogató jelenik meg a házban, anya és lánya természetesen ide menekül - a probléma csupán az, hogy az idegenek épp a pánikszobába szeretnének bejutni, hiszen amit keresnek, ott van elrejtve.A
Pánikszoba elsősorban a rendező korábbi munkáiban kikísérletezett hatáseffektusokkal dolgozik, a mélyzöld és a szürke színek különböző árnyalataival operáló világítástechnika a
Hetediket, az extrém megoldások sorát bevető kamerakezelés pedig a
Harcosok klubját idézi. A film talán nem olyan újszerű és nem annyira erőteljes hatású, mint a rendező korábbi munkáinak némelyike, de így is messze meghaladja a hollywoodi átlagthrillerek színvonalát.